Jóga ászana mitológia Svasana
🌟 JÓGA ÁSZANA MITOLÓGIA 🌟
KUTUAPÓZ /Svasana/ – Bhairava kutyája
MIT ERŐSÍT? 
hűség, vadság, erő
Számos hindu istennek van váhanája, azaz állati járműve. Visnué a Garuda sas, Durgáé az oroszlán, Ganésáé pedig az egér. Ezek az állati járművek az istenség szimbolikájának kulcsfontosságú elemei, és betekintést nyújtanak az energiájukba. A legtöbb esetben az istenség járművének jelentése intuitív módon adja magát. Például a kiegyensúlyozott, erőteljes, királyi Durgá oroszlánon, a dzsungel királyán lovagol a csatába.
Néhány esetben az állat nem az istenség energiáját jelképezi, hanem az istenség által átalakítandó energiát. Erre a legjobb példa az egér felett uralkodó Ganésa. A nagy elefántfejű isten a bölcsesség, a stabilitás és a kedvező előjelek ura. Ő képviseli az én azon részét, amelyet a régiek buddhinak, az igazságot felismerő értelemnek neveztek. Ahhoz, hogy meghalljuk belső bölcsességünk hangját, el kell hallgattatnunk az elme fecsegését – vagyis az én azon részét, amely az érzékelést, az indulatokat, a szokást és az érzelmeket dolgozza fel. Ezt hívták a régiek manasznak, és ezt képviseli Ganésa járműve, az egér.
A bölcsesség képes stabilizálni és megnyugtatni az elmét; bár lehet, hogy az egér tele van félelemmel, és ide-oda szaladgál, Ganésa stabilizáló energiája biztosítja a nyugalmat, a kiegyensúlyozottságot és a magasabb kognitív funkciókhoz történő hozzáférést.
Bhairava állati járműve a kutya (svána). A kutya a jelentésárnyalatok széles skálaját hordozza magában. Az indiai mitológiában az istenek panteonjához tartozik Szaramá, a Rigvéda nőstény kutyája, valamint a Halál (Jama) négyszemű kutyái, amelyek a pokol kapuját őrzik. Bhairava állati járműve, aki Siva isteni haragját képviseli, Siva energiájáról tanít. A modern nyugati kultúrában a kutyát gyakran az ember hűséges és szerető társának tekintjük. Érdemes azonban megpróbálni a nyugati műveltség keretein kívül gondolkodni, és megérteni a kutya energiájának lényegét. Gondoljunk a kutyák háziasítása előtti időkre. Idézzük fel a róka és a farkas, a sakál és a prérifarkas vad természetét. Bhairavához hasonlóan ezek a lények is vad és félelmetes teremtmények – ravasz, gyors és veszélyes ragadozók és tapasztalt vadászok. Egy pillanat alatt rá tudják vetni magukat a zsákmányra, és azonnal a nyaki ütőeret veszik célba. A kutyák tehát, Bhairavához hasonlóan, igen félelmetes teremtmények lehetnek.
Vadságuk ellenére azonban intelligensen és céltudatosan élnek és vadásznak. Ha az ember képes kötődést kialakítani velük, hűségessé, védelmezővé válnak. A vadászatukat jellemző vadság ugyanaz, amellyel védelmeznek. Bhairavához tehát éppúgy folyamodhatunk védelemért, mintha egy erős, félelmetes örzőkutya szolgálatát vennénk igénybe. Az a lényeg, hogy ezt a nyers, vad erőt védő energiává alakítsuk át. A kutya megszelidíthető, csakúgy, mint Siva vad energiája, sőt még haragja, Bhairava is. A kutyához hasonlóan a spirituális erő is vad és veszélyes, de a megfelelő képzéssel és útmutatással a spirituális növekedés uralható.
Túl azon, hogy a kutya erős és félelmetes, az ősi Indiában tisztátalan állatként tekintettek rá, amely maradékot eszik és a hulladékban kutat.
Tisztában kell lennünk azzal is, hogy az indiai szubkontinensen a kutyák túlnyomó többsége nem emberek tulajdonaként éli életét, hanem saját társadalmat alkotnak az ember világ perifériáján. A kutya tehát ebben az értelemben a tisztátalanság és a marginalitás asszociációit hordozza magában, csakúgy, mint Bhairava. Azonban amellett, hogy Bhairava a fő hindu istenségek egyike, ő a védőistene Váránaszi szent városának is, ahol számtalan hindu hamvasztja el halottait, és szórja hamvaikat a Gangeszbe. Bhairava a tantrikus átalakulást képviseli, amely során a marginalitás, a vétkek és a tisztátalanság elemei alakulnak át a spirituális növekedés érdekében.
A nagy szanszkrit eposz, a Mahábhárata végéhez közeledve olvashatunk egy királyi hősről, Judhisthiráról, aki megengedi egy kutyának, hogy elkísérje őt a mennyország kapujáig. Az istenek tiltakoznak az ellen, hogy az állat jelenlétével „beszennyezze” az isteni birodalmakat, és megtagadják a tőle a belépést a mennybe.
Judhisthirat azonban magával ragadja a kutya hűsége, és azzal viszonozza, hogy kijelenti a mennyei isteneknek, hogy nem hagyja hátra őt. Mint aztán kiderül, a kutya valójában Judhisthira apja, Dharma, az erény istene álruhában, aki igazából Judhisthira erényességét tette próbára. Ebben a történetben érhető tetten a kutyaszellem kettős aspektusa: A LEGTISZTÁBB SZÍV A LEGTISZTÁTALANABB TESTBEN.
De áttérve a jógára…Ahogy a kutyáknak is megvan a maguk vad és szelíd természete, úgy a kutyapóznak is két változata létezik. A felfelé néző a vad energiához kapcsolódik. Ez egy melegítő hatású póz, amely aktiválja kundalini felfelé irányuló áramlását. A fej a szív fölött van, az ég felé nyúlik.
A lefelé irányuló kutyapóz ezzel szemben egy hűsítő póz. A háziasított kutya stabilitást adó jelenlétét és társaságát képviseli. Sivát néha Pasupatinak, az Állatok Urának is nevezik, mert azt tartják, hogy kifinomult tudatával képes könnyedén megszelídíteni a vadállatokat. A lefelé irányuló kutyapózban a fej a szív alá kerül, stabilan a föld közelébe. A kezek és a lábak szilárdan a talajra támaszkodnak.
Ebben a pózban hagyjuk, hogy vad energiáink megnyugodjanak, akár egy szelíd és szerető kutyánál.
E két pózban kifejeződik a kutyák természetének teljes spektruma. Bhairava mitológiájának megismerésével megértjük ennek az energiának az átalakító erejét a jógi életében.
Oszd meg másokkal is!
Megosztás Facebook-on
