Jóga ászana mitológia Balasana

🌟 JÓGA ÁSZANA MITOLÓGIA 🌟
BABAPÓZ /Balasana/ – Krisna Isteni játéka
MIT ERŐSÍT? ➡️ Stabilitás, Biztonság, Derű
EGYSZER, amikor Krisna még kisfiú volt, az udvaron játszott idősebb testvérével, Balarámával és néhány barátjukkal. Balaráma észrevette, hogy Krisna földet eszik, és berohant a házba, hogy elpletykálja anyjuknak, Jasodának.
Jasoda sietve kiszaladt, és rákiáltott Krisnára:
– Földet ettél?
Krisna hevesen rázta a fejét.
– Biztos vagy benne? – erősködött Jasoda.
– Biztos – motyogta Krisna, piszokkal borított szájjal és arccal.
– Krisna, beszéltünk már a pajkos csínytevéseidről – dorgálta őt Jasoda. – Egészen biztos vagy benne, hogy nem ettél földet?
Krisna még egyszer erőteljesen megrázta a fejét.
– Rendben – mondta Jasoda annyi szigorúsággal, amennyit csak össze tudott szedni imádni való kisfia szutykos arcának láttán -, akkor nyisd ki a szád!
– Biztos, hogy ezt akarod? – kérdezte a fiú.
– Igen, biztos. Elég az időhúzásból. Nyisd szépen ki a szád!
Krisna elvigyorodott, majd kinyitotta a száját, hogy Jasoda belenézhessen. Az asszony tényleg földet pillantott meg a szájában, és már éppen meg akarta dorgálni pajkos gyermekét, amikor elszorult a torka. Az aprócska föld nőni kezdett, és hamarosan akkora lett, mint az egész udvar, majd mint egy mező, végül pedig mint egy egész domboldal.
Jasoda Krisna szájában megpillantotta a föld hatalmas kontinenseit és óceánjait, de a látvány tovább nőtt. Jasoda látta a napot, a holdat és a bolygókat. Aztán megpillantotta a világegyetemben kavargó csillagok és galaxisok szédítő sokaságát. Teljesen megbabonázva látta az idő körforgásának felemelkedését és süllyedését a fia szájában, és minden múltbeli, jelenlegi és jövőbeli lény életét. Még magát is látta, amint Krisna száiába néz! E kozmikus látomástól megrészegülve rájött, hogy a fia nem közönséges lény. Nem lehet más, mint az Úr Visnu, maga az univerzum fenntartója, aki drága fiában öltött testet. Krisna minden bizonnyal valamilyen isteni játék része, amelynek célja az igazság helyreállítása a földön.
Krisna szájában magát az Urat látta megnyilvánulni, ragyogóan és sugárzóan.
– Üdvözlégy Visnu, az Univerzum Ura! – kiáltotta Jasoda.
Ezután tiszteletteljesen meghajolt Visnu isteni alakja elött.
– Hogyan szolgálhatlak téged, Uram?
– Már most is szolgálsz engem, Jasoda anya – jelentette ki az úr -, mivel Krisnaként öltöttem testet, gyermekként szükségem van arra az isteni szeretetre és védelemre, amelyet csak egy anya adhat. Nincs nagyobb dharma a univerzumban, mint megvédeni azokat, akiknek erre szükségük van. És ezért ezerszeresen megáldalak téged anyai áldozatodért és gondoskodásodért.
– Uram, ezután jobban fogom tisztelni a fiamat, most, hogy tudom, hogy a te megtestesülésed. Kérlek, bocsásd meg, hogy tiszteletlen voltam vele!
– Eszedbe se jusson ilyesmi, Jasoda. – válaszolta Visnu. – Krisna éppen annyira ember, mint amennyire isten, és szüksége van arra a szeretetteljes fegyelemre, amit csak egy anya adhat. A szerepek, amelyeket játszotok, mind egy magasabb cél érdekében történő isteni játék részei. Ezért most megáldalak. Megáldalak azzal, hogy elfelejtsd, amit ma megtudtál, hiszen a felejtés által leszel képes elérni a legnagyobb örömöt ebben az életben: Krisna anyjának lenni!
Jasoda megköszönte az Urnak a könyörületes ajándékot, és az isteneket magasztalta. Ezután újra a földi világban találta magát, az udvarán, ahogy éppen a gyermeke szájába néz. Gyorsan kikotorta a piszkot a gyerek szájából, majd megszidta a csintalanságaiért. Krisna csak vigyorgott. Bizonyára éhes – gondolta Jasoda -, ezért evett földet. Felkapta hát, adott neki egy csókot a homlokára, és bevitte a házba, hadd falatozzon kedvére. Krisna boldog volt, csakúgy, mint Jasoda.
A Visnu isteni és gyermeki alakja közötti egyenlőség jelenik meg a nagy bölcs, Márkandeja történetében is, akinek meditációját egy szakadó eső szakította félbe. Közeledett a világvége, és már megindult a kozmikus özönvíz. A földet hamarosan elöntötte a víz.
Márkandeja egy hatalmas hullám tetején megpillantott egy misztikus banjánfát, amely az árvíz ellenére is virágzott. Amikor közelebb ért hozzá, észrevett egy csecsemőt az egyik ágán. Megbabonázva közeledett a gyermekhez, aki egyszer csak belélegezte őt. Jasodához hasonlóan Márkandeja is szemtanúja volt a gyermek szájában kibontakozó kozmosznak. Márkandeja felismerte, hogy a gyermek nem lehet más, mint Visnu, aki a világkor végén belépett jógikus álmába. Ezután Jasodához hasonlóan, Markandeja is visszatért a világba a gyermek szájából. A különbség Markandeja és Jasoda története között az, hogy Márkandeja nem felejtette el az élményt. Bölcsként örökre megjegyezte az isteni kinyilatkoztatását. Jasoda viszont elfelejtette, amit isteni rendelés által látott, hogy be tudja tölteni a szerepét az isteni játékban.
Az indiai filozófia világának egyik fontos fogalma a lilá (játék). Ez a tanítás az anyagi valóságot az isteni játékból eredőnek tekinti. A fenti elbeszélésben az isteni és a gyermeki játék egyszerre jelenik meg. A játék nem e világi dolog. Akkor kerülhet rá sor, amikor a gyermekek biztonságban érzik magukat, és elvesznek a pillanatban.
Ebben a tekintetben sokat tanulhatunk a gyerekektől. A spirituális kérdés sok szempontból az, hogy visszanyerjük gyermeki gondolkodásmódunkat egy érettebb tudat kontextusában. Amikor ezt a pózt veszed fel, kapcsolódj a biztonságot és elégedettséget érző gyermek nyugodt stabilitásához. Becsüld meg a gyermek ártatlanságát, aki akkor tud játszani, amikor csak akar, és az anya igyekezetét, aki ilyen biztonságban tartja őt.

Oszd meg másokkal is!

Megosztás Facebook-on
Scroll to Top