Sarasvati torta

Mint látható az oldalamon, nem szoktam megosztani túl sok mindent az életemből, mert inkább befelé szeretem megélni a történéseket, mint kitenni az “ablakba”… Ez most mégis kikívánkozik belőlem.

Amikor 12 éve megalapítottam a Sarasvatit, akkor az volt a fejemben, hogy egy olyan helyet szeretnék ezáltal létrehozni, aminek a célja a közösség építése, olyan emberek csoportosulása, akik közösen szeretnének fejlődni, egymást támogatva, tisztelve, elfogadva , haladni az úton, alkalmazva a jóga- ájurvéda által biztosított módszert. A kezdetekben még “csak” női körben gondolkodtam, hiszen kismamák és nők jógaoktatásával foglalkoztam elsősorban, illetve a jógaterápiával. Mindkettő meghatározó mind a mai napig az életemben. Fél év sem telt el és jött az igény az “alap” jógaoktatói képzés indítására és az ájurvédikus jógaterápiára is. Így indult útjára egy kis Sarasvati “csomag”, ami a nálunk képződő tanulóknak hála óriásira nőtt és ma már 12 különféle jógaoktató képzés közül választhatnak az érdeklődők, és ahogyan a Sarasvati bemutatkozásban (www.sarasvati.hu) is olvasható, ennek az a lényege, hogy ez az általunk felépített oktatási rendszer egymásra épülő modulokból áll. Képzéseink lefedik az ember teljes életciklusának életfázisait a születéstől egészen az idős korig. Így létrejött a Sarasvati JÓGA ÉLETPÁLYA MODELL®. Egy évvel az indulás után csatlakozott a csapatba az az ember, akire amióta az eszemet tudom felnézek és példaképként tekintek rá… Ő a nővérem, Zsuzsa. Az ő gazdasági és marketing tudása és tapasztalata hiányzott még ahhoz, hogy a Sarasvati úgy tudjon növekedni, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Csodálatos érzés volt úgy dolgozni ezek után, hogy én tényleg csak arra fókuszálhatok, amit szeretek csinálni és amihez értek … legalábbis szerintem , mert Zsuzsa biztosítja a működéshez és fenntartásoz szükséges hátteret. Ezt mind a mai napig teszi, és ezért a kitartásért mindig hálás leszek neki. Ezek után már ketten vittük tovább a központ vezetését, és mindenki azt csinálhatta, amihez ért.

Fontos szempont volt nálam, hogy az oktatói csapat is jól képzett oktatókból álljon, akiknek a jóga nem csak az ászánákból áll, hanem élik a filozófiáját is, van szádhanájuk (napi szintű rendszeres gyakorlás) és emberileg is a fejlődésre törekednek. Erre a mai napig odafigyelek, hogy a hitelesség meg tudjon maradni. Ehhez nagyon sokat hozzátesz az, hogy a csapatban van indiai oktatónk, Deepak is, aki ráadásul hindu pap és a jógikus szertartások szakértője. Természetesen voltak az elmúlt 12 évben mélységek és magasságok, ahol rengeteget tanultam nem csak arról, hogy hogyan kell egy központot szakmailag vezetni, de a saját személyiségem fejlődéséhez is sokat hozzátett és tesz mind a mai napig. Rengeteg hibát követtem el a vezetés és szervezés tekintetében, amikből tanultam. Persze az is fontos, hogy volt, aki rávilágítson a hibákra elsősorban Zsuzsa személyében.

Ő mindig ott áll mellettem és igazán ügyesen tartotta, tartja a tükröt :)). De hát az úton vagyunk és a legjobb tudásunk szerint folytatjuk tovább a Sarasvati építését, hiszen csodás emberekkel, csoportokkal találkoztunk ebben a néhány évben, akikkel nagyon sokat nevettünk, együtt tanultunk, támogattuk egymást és haladtunk az úton, de volt, hogy néhol sírtunk, hiszen emberek vagyunk…. és ez az, amire vágytam, vágytunk… közösség épült és épül mind a mai napig.

Hogy nem mindenki marad meg benne…? Ez nyilvánvaló és természetes. Nem vagyunk egyformák, különféle elvárásokkal rendelkezünk és szerintem teljesen rendben van, hogy nem tudunk mindenkinek megfelelni. Hozzáteszem, nem is akarok, akarunk! Vallom, hogy mindenkitől lehet tanulni, így akik eljönnek hozzánk a tanulási folyamat kölcsönösen elindul. Néhol egy olyan irányba, ami azt mutatja, hogy hogyan ne csináljunk valamit, de ez is része a fejlődésnek, ami bár lehet, hogy az első pillanatban fájdalmasnak tűnik, de óriási tanulás és kell az előrehaladáshoz. Mégis hálásak vagyunk azért, hogy elsősorban pozitív visszajelzéseket kapunk és a nálunk képződő leendő oktatók elégedetten indulnak el a jógaoktatás útján, sőt! óriási öröm, hogy az életükben is pozitív változást indít el a nálunk töltött időszak.

Ennek legutóbbi gyümölcse ez a néhány kép, ami azt hiszem magáért beszél… A Sarasvati torta konkrétan könnyeket csalt a szemünkbe…

A lényeg…

Hiszünk a csapatmunkában! Abban, hogy egy csapat többet tud elérni együttes erővel, mint egyedül. Ahogy Dr Erbszt András, kedves gerincsebész főorvos barátunk, kollégánk mondja…a magányos harcosok ideje lejárt.. És igaza van! De ehhez szükséges az emberi tényező! A tanulásra, fejlődésre való igény, az önmagunk tükör elé állítása, és a hibáinkon való elmerengés és változtatás azért, hogy holnap jobbak lehessünk, mint amilyenek ma voltunk.

Véleményem szerint csak így van értelme az életet élni. Nem vagyok mindentudó, nem is akarok az lenni. Tisztában vagyok a határaimmal, az erősségeimmel, tudatában vagyok annak, hogy mit tudok és mit nem, hol húzódik a kompetenciám és mi az, ami már túlnő rajtam. Ekkor pedig képes vagyok segítséget kérni egy olyan embertől, aki legalább már ott tart, ahova én tartok. Hálás vagyok minden pillanatért, amit ezen az úton megteszek. Hálás vagyok azért, hogy kemény munkával, sok lemondással, de az álmom teljesült és az teszi még kiválóbbá mindezt, hogy a testvéremmel is megoszthatom mindezt. Ő rendületlenül tartja a teret nekem, nekünk, és erős bástyaként ahol kell védelmez, támogat, és a Sarasvati hátterét és működését maximálisan biztosítja. Így közösen tudunk fejlődni, és továbbra is azon dolgozunk, hogy ez fenn tudjon maradni. Amíg erre igény van, addig a Sarasvati oktatóközpont élni fog és virágozni!

Hari Om