Jóga ászana mitológia Savasana

HULLAPÓZ /Savasana/ – Siva és a tehetetlenségben rejlő erő

MIT ERÖSÍT? tanúságtétel, mozdulatlanság, tehetetlenség

Egyszer régen egy hatalmas démon, Taraka elfoglalta a mennyet, és rettegésben tartotta az isteneket. Tarakát egyedül Siva gyermeke győzhette le, ám Siva visszahúzódó szüzességben élt. Ezért Indra és a többi égi isten kétségbeesésében úgy döntött, hogy az erotikus vágy istenét, Kámát küldik Siva hegyi hajlékához. Azzal bízták meg, hogy a vágy nyilával vegye célba Sivát, hogy az beleszeressen a földistennőbe, Párvatiba, és gyermeke szülessen tőle. Mint Sakti minden megtestesülése, Párvati is szerette Sivát, és arra vágyott, hogy mindig vele lehessen.

Káma érkezésekor Siva éppen meditált. Szemei csukva voltak, tudata eggyé vált az istenivel, és nem érzékelte a közvetlen környezetét az anyagi teremtésben. Káma látta, hogy Párvati, a Hegy leánya már a közelben van, Siva kunyhója felé halad, ahogyan az égi istenek elrendezték. Ebben a pillanatban Káma kilőtte nyilát, és amint az eltalálta az istent, annak szemei felpattantak, tudata pedig visszatért a fizikai testébe.

Azonnal észrevette a bájos és mámorító Párvatit, aki kisugárzásával elcsábította őt. Akkor Siva semmi mást nem kívánt, mint szeretni Párvatit. Szerelmét úgy akarta kifejezni, hogy fizikailag eggyé válik vele, és élvezi a megtestesült lét örömeit.

Ám hamar visszatértek jógikus érzékei, és ráébredt, hogy ezt a tudatváltozást Káma okozta. A spirituális erő hulláma felhorgadt Sivában. Harmadik szeme megnyílt, és egy félelmetes jógikus tűzrobbanás lövellt ki belőle, amely azonnal elhamvasztotta Kámát.

Mindenestül elpusztult, de tettének következményei megmaradtak.

Siva, a nagy aszkéta, szerelmes lett.

Tekintetét Párvatira vetette, és szeretetteljesen csodálták egymást.

Ügy tűnt, hogy egy-egy pillantásuk között egy örökkévalóság telik el, és egyesülésük mámora elragadta őket. Egy idő után azonban Párvatiban mélységes aggodalom támadt:

– Nagyúr, most, hogy Káma elpusztult, nem tud többé vágyat ébreszteni a lényekben. El fognak szigetelődni és ki fognak halni. Nem szabad, hogy ilyen sors érje a földieket.

– Szépséged bölcsességgel párosul, szerelmem – válaszolta Siva. – Lélekben feltámasztom Kámát, hogy a vágy a földi lényekben lakozhasson, szaporodhassanak és élvezhessék az anyagi létet, bár nekem nincs szükségem Kámára.

– Biztos vagy ebben, Uram? – kérdezte Párvati. Hangulata megváltozott, szeretetteljes tekintete elhalványult, és viselkedése komoly lett.

Siva azonban folytatta:

– Természetesen! Lelki erőmet olyan szintre emeltem, hogy túlléptem a vágyakon. Hát nem látod magad is?

Bár Siva nem tudta, ezzel mély haragot váltott ki Párvatiból. Arcának fénye és színe elhalványult, ahogy jelenléte kiterjedt, és elsötétítette a hegyeket, amelyeken álltak. Még a hatalmas Siva is megremegett, mikor látta, hogy az asszony energiamezeje egyre nagyobbá és feketébbé válik.

Egyszer csak Siva teljesen tehetetlenül a földre zuhant, ugyanis ekkor már Párvati helyett Káli állt előtte, az egész teremtés női energiája, aki most kivonta magát az univerzumból, és a leghatalmasabb, legfélelmetesebb formájában nyilvánult meg. Siva holttestként feküdt előtte, mozdulatlanul. Káli fölötte állt, és szörny nevetése visszhangzott az egész kozmoszban. Aztán megszólalt:

– Te vagy az univerzum tudata, én pedig az energiája. Az én erőm nélkül minden lény csupán mozdulatlanul fekszik, mint te most. Èn vagyok az őserő, amely mozgásban tartja a galaxisokat és a kozmosz minden lényét. Én vagyok a vágy, amely nélkül nincs cselekvés. Még a meditációd is a vágyadból születik. Hogyan is lehetne másképp? Te vagy az, aki jár, én pedig a járás; te vagy a táncos, én pedig a tánc. De ha az én energiámat elszakítják tőled, akkor puszta tudat vagy, amely képtelen bármiféle cselekvésre. Figyeld hát, ahogyan gigantikus erőmet visszaadom az, univerzumnak és benne minden lénynek, beleértve téged is, Nagyúr!

Siva komoly leckét kapott Sakti, a női isten hatalmától és a vágyakozáshoz fűződő viszonyáról. Megtanulta, milyen érzés a teljes tehetetlenség, és tanuja lenni a teremtés dinamikus játékának. Amikor Káli kivonul Sivából, alig lesz több, mint egy sáva – egy hulla. Amikor tehát magadhoz engeded a savászana mozdulatlan tehetetlenségét, ezt a tanúságtételt gyakorold.

Hagyd abba egy időre a valamivé válást, és engedd magadhoz a puszta létet.

Az isteni tehetetlenség, a savászana gyakorlása révén a mozdulatlanságból fakadó tanúsástétel képessége elkísérhet a mindennapi élet forgatagában is.