Anya és gyermeke

Ez az a gyerek, aki a” legtöbbe” kerül.

És azért kerül többe, mert ő az, aki jobban hasonlít ránk, ő az, aki kivetíti azt, amit még nem láttunk meg magunkban, ő az, aki emlékeztet minket arra, amik vagyunk, ő az, aki tükrözi, hogy még nem vagyunk önmagunk legjobb változata.

Ennek a gyereknek több szeretetre és több figyelemre van szüksége, mint amit el tudsz képzelni, ő az, akinek több kontrollra van szüksége, még akkor is, ha könyörög neked, hogy egyedül kell lennie. Ő az, akinek szüksége van egy anya jelenlétére, mert még mindig nem tudja kontrollálni magát.

Szóval még ha néha úgy érzed is, hogy nem tudod kezelni, tartsd erősen, meglátod, nem fog elfutni.

Még ha úgy érzed is, hogy legszívesebben felrobbannál valamin, amit mond, fordulj meg, és mondd el neki, “Úgy szeretlek, ahogy vagy”,

és észre fogod venni, hogy az arca megnyugszik.

Még ha legszívesebben ráordítanál is, hogy ez így nem jó, állj meg, fogd meg a kezét, és vezesd oda, ahová szerinted a legjobb.

Még ha el is akarod veszíteni a türelmedet, ne tedd, mert minden lázadás egy kétségbeesett kiáltás a gyereked részéről, hogy fordulj meg és nézz rá, tanítsd meg neki, hogy nem kell ezt így csinálni, hogy elég, ha elmondja neked, mire van szüksége, mindig mondd neki, hogy

“itt vagyok”, “itt vagyok”, “itt vagyok”,

“még mindig itt vagyok”,

“Figyelek”,

“mondd el, mire van szükséged”,

“Mindig itt vagyok”.

És még akkor is, ha nem tudod, hogyan,

vedd természetesnek, hogy minden rendben lesz, mert a gyermekednek csak a jelenlétedre, az idődre és a figyelmedre van szüksége.

Az a gyermek, aki a “legtöbbet kerül”,

a legkevésbé erős és, akinek a legnagyobb szüksége van rád, az, aki nem tudja, merre forduljon, az, aki téged választott anyjának, mert már születése előtt tudta, hogy te mindig képes leszel irányítani a lépéseit.