Kikkel utazol együtt?

A szenvedést sokszor nem azért választja valaki, mert keresi a fájdalmat, hanem azért, mert becsukja a szemét… Szembenézni a valósággal néha nehezebb, mint rajta maradni egy süllyedő hajón.

A “siker” egyik legfontosabb tényezője, hogy meghatározod, kik utazzanak veled “AZ ÚTON”. A csapat megválogatása fontosabb, mint az, hogy merre visz az út. A legtöbb ember az útiránnyal van elfoglalva, célszámokat határoz meg, teljesítmény követelményeket állít fel és hosszú távú stratégiát dolgoz ki. Mindent ennek rendel alá és abban bízik, hogy ha a cél pontos és feszes, akkor már csak a motivációt kell fenntartania.

Véleményünk szerint a cél másodlagos. Az irány módosítható, ami ma fontosnak látszik, holnap átalakulhat. A célokat kezelhetjük rugalmasan, de a csapat megválogatásában ne hozzunk kompromisszumot! Sokkal fontosabb, hogy kikkel utazunk, mint az, hogy merre megyünk!!

Ez persze sokunk számára FÉLELMETES lehet, mert nehéz lemondani az irányításról, elengedni azt, ami körülvesz minket és egy idő után úgy tűnik, hogy hozzánk tartozik.

A hangulatunkat, életérzésünket az határozza meg, hogy milyen “csapatban” vagyunk, kik vesznek körül. Előbb utóbb mindenki olyanná válik, mint a környezete. Ha elvtelen, szürke, szétesett, önző, kicsinyes, vagy éppen csak unalmas emberekkel vesszük körül magunkat, akiktől nem tudunk tanulni, akkor ezek az emberek elhúznak minket.

Ha a főnöködet, edződet, mesteredet, párodat bármi kapcsán nem tudod tisztelni, és nem nézel fel rá, nem tartod nagyszerűnek, akkor a kapcsolat hétköznapivá, gátlóvá, esetleg lehúzóvá válik.

Sokan óriási kompromisszumokat hoznak azért, hogy “együtt utazhassanak” a csoporttal. Az együttélésben és a közeli kapcsolódásokban szintén nagy a megszokás kísértése.

– Tiszteled a főnököd?
– Felnézel az edződre, a mesteredre?
– Csodálod a párod?
– Büszke vagy a barátaidra?
– Bízol a csapattársaidban?
– Megválogatod a hozzád közelállókat?
– Olyan csapatban vagy, ahol a közös érdek fontosabb, mint az egyéni célok?

Soroljuk még??

Ha egy pillanatra megállsz és elgondolkozol ezen őszintén, nem keresel kifogásokat magadnak, hanem szembenézel a tényekkel, akkor lehetőséget teremtesz a változáshoz. A döntést a teljes szembenézés előzi meg, amelyben mindig felmerül a te felelősséged, szereped is.

Ragaszkodunk a régi ruhadarabjainkhoz, tárgyainkhoz, haszontalan dolgokhoz, csak azért mert nehéz elengednünk a megszokott környezetünket.
Minden, ami nem tartozik HOZZÁD visszafog, lehúz. Minden ami jó érzéssel tölt el, inspirál, fejleszt, és előbbre visz az FELEMEL.

Az elengedés, nem eldobás, hanem IRÁNYVÁLTÁS. Nem agresszív elutasítás, hanem szelíd szembesítés. Az IGEN ÖNMAGAMRA, együtt jár bizonyos nemekkel. Az útirány néha változik, de az értékek képviselete mindennél fontosabb.

Ha olyan emberekkel veszed körül magad, akik eltérő értékrendet vallanak, nem “magasabb eszméket” követnek, és nem inspirálnak, akkor az ő hatásuk fog érvényesülni az életedben!

Hogyan érhetjük el mindezt? Ez itt a nagy kérdés! Általános recept nem kapható. Mindenkinél más és más módszer válik be.

A mi (Sarasvati Oktatási Központ oktatói) javaslatunk az aktív jógázáson keresztüli ÖNISMERET, összekötve meditációval. Az átalakulási folyamat nem gyors, de FOLYAMATOS és TARTÓS!

ut3

Namaste!

Oszd meg másokkal is!

Megosztás Facebook-on
Scroll to Top