Kontaktjóga

A kontaktjóga a hatha jóga és a thai masszázs elemeit ötvözi. Mozdulatai finomak, puhák, rugalmasak és az erőkifejtés erőlködés nélküli. Jellemző technikája például a lassú nyomás és húzás, testsúlyáthelyezés,  jóga testtartások, alkalmazza a harántmasszírozás és a mobilizáció technikáját is. Lassú és kiegyensúlyozott mozdulatai mindkét fél számára nyugalmat adnak.


A test minden szövetére és annak energiahálózata révén a tudatra is kedvező hatást fejt ki. A kontaktgyakorlatok egy, vagy akár több segítővel (és esetenként segédeszközzel) végzett gyakorlást jelentik, melyben segítjük a társunkat és magunkat is, mind fizikailag, mind mentálisan. A kontaktgyakorlatokat elsősorban az ászana precíz elsajátításáért és a gyakorló gyorsabb fejlődéséért alkalmazzuk, vagy az aktív mozgástartomány kiterjesztéséért, sikerélményt adva a gyakorlóknak.IMG_1878
Gyakran adódik olyan szituáció a jógaórán, hogy a csoportban nagyon sokan vannak, és egyszerűen nincs idő arra, hogy a tanár mindenkit egyenként kijavítson, ilyenkor is jó választás, mert biztosítja a minden résztvevőre kiterjedő figyelmet.
Egyéni gyakorlásaink során ugyan „érezzük” magunkat, a testtartást, amiben vagyunk, de nem biztos, hogy jól. Vagy egyszerűen nem vagyunk elég lazák, erősek, vagy elég tudatosak a testünkről, vagyis korlátainkat is tapasztaljuk (jobbára). Ilyenkor nagyon jó, ha van egy külső, segítő szempár, tenyér, talp, egy Segítő.
Egy segítő, aki érintésével felhívja figyelmünket azokra az akciókra, irányokra és erővonalakra, egy-egy testrész pontos pozicionálására, melyek megtapasztalása fontos az ászana precíz kivitelezése, és a közben megnyilvánuló élettani és mentális hatások érvényesülése végett.
A segítő szerep lehet aktív, amikor húzza, nyújtja és tolja a társát, akár maga is ászanában elhelyezkedve, és lehet passzív, mikor a segítő stabilitást nyújt egy egyensúlyi helyzetben, vagy alátámasztást ad, mondjuk egy relaxációs pózban (ilyen például a passzív viparita-karani mudrá és sasánkászana párban). A stabilitást mentális szinten is biztosítja, pusztán a figyelő és segítőkész jelenlétével, a fizikai kontaktus létrejöttével.
Fontos, hogy a segítő testtartása kényelmes és tudatos legyen. Nem a látvány szempontjából, hanem élettani szempontból (például egyenes a háta). Ezekben a szituációkban tanítva tanulunk. Az ászana felvétele után segítőből gyakorlóvá válunk (és fordítva), hogy a másik szerepet is testközelből megtapasztaljuk.
Megértésünket és tudásunkat még jobban el tudjuk mélyíteni az éppen adott testtartással kapcsolatosan, és sokkal pontosabban tudjuk felvenni azt.
Nagyon fontos, hogy adjunk és kapjunk visszajelzéseket. Figyelmünk folyamatos fenntartása önmagunk és a társunk felé lehetővé teszi azt, hogy megéljük a jelen pillanatot, ami nagyon fontos tudatosságunk kialakítása szempontjából, ami a jóga egyik alapvető tanítása. Látható, hogy a gyakorlatok technikai aspektusa mellett legalább annyira fontos szerepe van a mentális tényezőknek is. Azon túl, hogy a kontaktgyakorlatok fejlesztik tudatosságunkat és szociális érzékenységünket, segítik a gyakorlók közötti együttműködést (függetlenül attól, hogy azok magánéleti szinten milyen relációban vannak egymással: vadidegenek, szerelmesek, testvérek, barátok, ellenségek, valamik és valakik), mely a tolerancián és az odafigyelésen alapul.

Oszd meg másokkal is!

Megosztás Facebook-on
Scroll to Top