Elmélkedés jógázáshoz
Ahimszá (erőszaknélküliség)
Isten minden egyes élőlényben ott van mint Felsőlélek. Így amikor az ember elveszi más élőlények testét saját önös érzékkielégítésének okán (táplálkozás), akkor végső soron a Teremtőt bántalmazza. Az erőszak-nélküliség természetesen jóval túl mutat azon, hogy vegetáriánus életmódot folytassunk. Magába foglal egy olyan tágabb értelmezést, melynek alapja a minden teremtményre kiterjedő szeretet – hiszen mindannyian Isten gyermekei vagyunk.
Felvetődik a kérdés, hogy lehetnénk más emberekkel szemben erőszak nélküliek, ha közben a táplálkozásunkat az erőszak hatja át. Arról pedig már nem is beszélve, hogy magunkkal szemben is tartsuk ezt az elvet. Megtud-e valósulni ez amikor dohányzunk, tudatmódosítunk, alkoholt fogyasztunk és közben belső univerzumunk színpompás csillagrendszereinek csodálatos élővilágára hozunk könyörtelen pusztulást tudatlan tetteinkkel? A válasz természetesen az, hogy nem.
Shaucsa (tisztaság)
A tisztaság azonban nem csak külsőleg, hanem belsőleg is értendő. A belső tisztaság az ászanákkal, pránájámmal és mantrával valósítható meg. Az ászanák gyakorlása lehetővé teszi, hogy eltávolítsuk a túlzásokkal átitatott életvitel által felhalmozódott méreganyagokat és szennyeződéseket a testből azon túlmenően, hogy egészséget és jó erőnlétet kölcsönöz az egyénnek.
A pránájáma (légzésszabályozás) tisztítja és nyugtatja az idegrendszert.
Azonban a test tisztán tartásánál sokkal fontosabb az elme megtisztítása az olyan érzelmektől mint gyűlölet, harag, végnélküli vágyak, szenvedélyek, illúzió, hiúság, gőg. Erre tökéletes megoldást nyújt a pránájáma és mantra meditáció.
Ha az elme tiszta, akkor könnyűvé válik az egy pontra fókuszált állapot megteremtése. Ennek azért van jelentősége, mert ha megtanulunk összpontosítani, akkor az érzékeinket is kontroll alatt tudjuk tartani könnyűszerrel.
És hogy mennyire összefüggnek a dolgok, a tisztaságnak a táplálkozást is át kell hatnia. Ehhez pedig szorosan kapcsolódik az ahimszá elve.
Az amit eszünk, valamint az, hogyan fogyasztjuk el táplálékunkat formálja jellemünket. Érdekes elgondolkodni azon, hogy „az ember az egyetlen olyan élőlény, amely akkor is eszik, ha nem éhes, és gyakran nem azért eszik, hogy éljen, hanem azért él, hogy egyen.
Oszd meg másokkal is!
Megosztás Facebook-on
